Mióta az olaj olyan fontos energiaforrás - nem egészen száz éve -, jó néhányszor okozott már konfliktust az emberek és országok között, ezeket vesszük egy kicsit most gorcső alá. A fekete aranyat manapság párhuzamosítják mindenféle rosszal, politikával, fegyverkereskedelemmel pedig az nem más mint a legolcsóbb energiaforrás napjainkban. Ezt nem más mint az emberi tényező okozza, a nyersanyagért való harc, amely hiába tűnik úgy, hogy a 20. század szüleménye, mindig is jelen volt a történelem során. Ma ezért, kétszáz éve a szénért, a középkorban az aranyért, nem is olyan régen pedig még a jobb termőföldért harcoltak az emberek. Csak a fegyverek változtak és a módszerek.
This is War
Na de mikor volt az olaj meghatározó jelentőségű először egy világméretű konfliktusban? A választ sokan tudhatják, a második világháborúban, mikor a harci járművek már benzinnel vagy kerozinnal működtek, így a háborús iparnak nélkülözhetetlen nyersanyagává vált. Hitler hamar belátta amint világhódító terveit szövögette, hogy az ő országa szűkös olajtartalékai nem lesznek elegek a nagy hódításhoz. Az olaj négyötöde import volt a világégés előtt, főleg az USA-ból, Venezuelából és Iránból. A háború közben az amerikai import megszűnt, a szövetséges románok importolajára voltak szorulva, amely azonban már szintén kezdett kimerülni. A megoldást a szovjet olajtelepek elfoglalása jelenthette volna, így az 1941 nyarán megindított sikerrel zárult Barbarossa hadművelet után 1942 nyarán kezdetét vette a Braunschweig, amely hivatott volt a már korábban Sztálingrádig előrenyomult német sereget még keletebbre juttatni, annak déli szárnyát egészen a Kaukázusig. Két nagy kaukázusi olajmező a Maykop és a Grozny adta a szovjet olajtermelés tíz százalékát ezekben az időkben. A hegységlánctól délre a Transzkaukázusi vidék terül el -Európa legnagyobb onshore olajtelepével- a bakui mezővel, amely pedig a szovjet olajellátás 80 százalékát adta ekkortájt!
Az egyik első hadsereg a világon a német, amely fabatkát sem ért volna olaj nélkül
Baku
A németek eleinte gyorsan törtek előre, augusztusban kitűzték a német zászlót az Elbruszra, a Kaukázus legmagasabb csúcsára. Elfoglalták a maykopi mezőt majd hosszú ideig bombázták a Grozny mező környékét, végül sikerült is elfoglalniuk. A legfontosabb bakui mező azonban sosem lett az övék, a Luftwaffe csak bombázni tudta egy hónapig. Jelentőst kár nem érte a mai azeri főváros környékét, túlságosan is mélyen volt már a német légierőnek. Hitler pedig inkább Sztálingrádra koncentrált, az orosz diktátor nevét viselő várost kívánta inkább bombázni nem pedig a kaszpi kikötővárost. Valójában hiba volt így tennie, a bakui olajmező elfoglalása minden bizonnyal ütőerén érte volna a szovjet háborús ipart, sokkal nagyobb siker lett volna Sztálingrád bevételénél - még ha nem is olyan hangzatos. Végül teljes egészében a Volga parti városra helyeződött a hangsúly, a nácik így feladták a Kaukázust a bekerítéstől félve és északra vonultak, hogy megvívhassák a világháború legvéresebb csatáját.
1956, Port Szaid kikötője
A világháború elült, új korszak kezdődött, a mi szempontunkból azonban a lényeg nem változott. Az új színtér a Közel-Kelet lett, az olaj szerepe azonban itt már nem olyan egyértelmű mint a második világháborúban. Etnikai, vallási és világpolitikai színezete is lett a dolgoknak. A nyugat által támogatott fiatal állam, Izrael konfrontálódott összesen négyszer az őt övező - a Szovjetunió támogatását élvező- arab államokkal az 1973-as jom kippúri háborúig bezárólag. Az olajtermelést mindig is élénken befolyásolták a Közel-Keleti folyamatok (nincs ez másképp ma sem), különösen az 1956-os Szuezi-válság, amely az olajszállító tankerek egyik fő útvonala, illetve az 1973-as Jóm Kippúri háború, amelynek következménye lett az olajválság. 1956-ban a nasszeri Egyiptom próbálta államosítani a csatornát annak összes bevételével együtt - sikertelenül. 1973-ban az arab országok megtámadták Izraelt, majd októberben az OPEC arab tagjai úgy döntöttek, hogy 5 százalékkal csökkentik a kitermelést, pár napra rá pedig embargót hirdettek Szaúd-Arábia vezetésével az USA, Hollandia és más országok ellen. A hatás ismert, az olaj ára egyik napról a másikra 70 százalékkal nőtt, az elsődleges hatásoknál sokkal jelentősebbek lettek a másodlagos hatások, többek között országunk eladósodása is innen eredeztethető.
1973 Amerikában
A válság véget vetett az olajtartalékok végtelen méretébe vetett hitnek, a 90-es évek elején zajlott öbölháború okának már egyértelműen az olaj nevezhető. 1990 augusztusában az iraki erők lerohanták a szomszédos Kuvaitot. Szaddam Huszein arra hivatkozott, hogy csupán a kuvaiti uralkodó ellen készülő lázadás ellen léptek fel segítségül, azonban ezt egy pillanatig sem hitte el az ENSZ vagy akár valaki. Irak valójában gazdasági problémákkal küzdött, 1988-ban zárták le a nyolcéves állófrontos háborút Iránnal. Kuvait létét az irakiak igazából sosem ismerték el, a két ország határait is még a britek húzták meg a gyarmati korban. A kis Kuvait óriási olajmezőkkel bír, az egyik legnagyobb termelő a világon pár megyényi mérete ellenére. A két ország több olajmezőn is osztozik határvonalaik mentén, Huszein azzal vádolta a kis államot, miszerint a meghatározott kvótán felült termel ki, ezzel ráadásul alacsonyan tudják tartani a világpiaci árat. Az ENSZ határozatot adott ki, hogy Irak katonasága térjen haza Kuvaitból, először szankciókkal majd háborúval fenyegetve. A döntően amerikai katonákból álló ENSZ koalíció '91 januárjában támadást indítva március elejére kiűzte az irakiakat.
Az öbölháború jellegzetes képei
Az amerikai jelenlét tovább erősödött a Közel-Keleten, a nyugatiak sikeresen legyőzték a korábban még általuk felfegyverzett Huszeint. Az öbölháború és a már említett iraki-iráni háború is rengeteg ártatlan áldozatot hozott, az hadműveletek irányára az olajlelőhelyek is nagyban hatottak. Az iraki erők visszavonulásokkor igyekezték felgyújtani az olajat, egyes kutak még majd egy év múlva is égtek. Az oltást nehezítette, hogy aknamezőt telepítettek az égő kutak köré. Januárban egy másik környezeti katasztrófa is történt, az irakiak az amerikai csapatokat gátolva és az olajkitermelést akadályozva mintegy másfél millió köbméter olajat folyattak a Perzsa-öbölbe, az addigi legnagyobb tengeri olajkiömlést okozva. Kuvait bár megmenekült, de a károk óriásiak voltak, környezeti katasztrófába sodródott a miniállam.
Kuvaiti család, illetve az idősebb George Bush (az USA elnöke 1989-1993 között)
A következő részben az új évezred történései, a 2003 utáni iraki háború és a szudáni konfliktus...
